Ghostface - Ironman





Nos, ha nem szeretnél megvenni minden egyes filmzene-albumot, amin Ghostface mesteri anyagai szerepelnek, vedd meg ezt a lemezt. Ne az új cuccok miatt szerezd meg, mert csalódni fogsz. A legtöbb Wu-Tanges szólólemez sajátnak is hangzik, és annak ellenére, hogy GFK egyéb Wu-s kiadványokon jelentős tehetségről tett tanúbizonyságot, továbbá itt nagyobbrészt ő szerepel, ez az eddigi Wu-Tanges szólólemezek leggyengébbike.

A dolgok egész jól indulnak az "Iron Maiden"-nel, amiben Raekwon és Cappadonna is szerepel, az utóbbi kitúnő előadással. A szám üteme jól hangzik, semmiképpen nem a legütősebb, de azért hiteles Wu-Tang-nóta. Befejezésként Cappadonna lemezének reklámja hangzik el, lényegtelen GFK szempontjából.

A "Wildflower"-t simán a szemétbe kellett volna dobni. Szándékosan átlagos ütemek és még a Wu-tól is szokatlanul nőgyűlölő mondanivaló. Egyszerűen rettenetes, Ice Cube "Cave Bitch"-e óta nem emlékszem semmire, ami ennyire szar let volna.

Magyarázd meg nekem, mi értelme a "The Faster Blade"-nek? Lényegében úgy hangzik, mint amit Raekwon lemezéről kéne lehagyni, főleg, mivel Ghostface-nek semmi köze ehhez a dalhoz.

A "260" bevezetője könnyedén felismerhető: ugyanaz, ami Common "The Bitch in Yoo"-jában is szólt. Figyelemre érdemes dal, de komolyan hiányolom belőle a keményen csattanó ütemet: végig azt érzem, hogy "na, mindjárt megszólal..." és sosem érkezik el, így telik el az egész.

Az "Assassination Day" az, ami - az "Iron Maiden" mellett - igazán Wu-Tang-lemezzé teszi az alkotást: gyöngyszemeket hallhatunk Inspectah Decktől, RZA-tól, Raekwontól és Masta Killától egyaránt ebben a valóban nyers hangzásű dalban. Miért van az, hogy akárhányszor RZA vagy Masta Killa rappel, arra gondolok, kellene pár szólólemez...

Már sokan hallhatták a "Poisonous Darts"-ot underground terjesztésű mixlemezeken, például a "Water Technique"-en is. Rendben van a dal, de nem dobom el tőle az agyam. Ghost kábítószerekről, lézerpontosságú vokálokról és persze pénzről beszél - ez azért annyira nem egyedi. "Fucking Jet magazine bitches with wild pussy holes" - és akkor mi van? És egyébként is, mi az, hogy "onion-head nigga"?

Ezek után jutunk el a "Winter Warz"-hoz, ami annak ellenére, hogy kritizálták, számomra a lemez egyik legjobb dala. Cappadonna újra és újra bebizonyítja, hogy ő az album meglepetés-sztárja. Azt hiszem, ennek Cappadonna-lemeznek kellett volna lennie Ghostface-vendégszereplésekkel. Az igazat megvallva Cappadonna sokkal jobb MC-nek bizonyult, mint korábban gondoltam.

A "Box In Hand" - csakúgy, mint az "Assassination Day" - sikeresen ragadja meg a Wu-érzést: tényleg remek alapokat hallunk és a banda tagjai is megjelennek, főleg Method Man teljesít jól itt: "Who want that pressure, about to get smacked silly, like a fat bitch in spandex Free Willy, be on some milli, check the joint."

A "Fish" az egyetlen dal a lemezen, aminek nem RZA volt a producere, hanem egy új arc, True Master. A sors fintora, hogy éppen ez az egész album egyik legjobb dala, Cappadonna szereplése pedig ismét elhomályosítja Ghost és Raekwon jelenlétét: "Don't make me blast one, I'm cold like Eskimo flow, Cap the villain stay chillin".

A "Camay"-t mindenki a "Daytona 500" után következő kislemeznek gondolta, nem sejtették, hogy a "Motherless Child" lesz az, mivel a filmzene-dalok szokása már csak az, hogy mellékes próbálkozásként reklámot csináljanak egy lemeznek vagy gyengébb szerzeményeknek. Ismét rá kell mutatnom, milyen ironikus, hogy tényleg a filmbetétdalok adják a lemez legjobb részét. Kár, hogy RZA és Ghost dala, a "Who's the Champion" lemaradt a korongról, pedig könnyedén beférne a gyengébb nóták helyett. Cappadonna itt jön a kívánatos nőről tökéletes képet festő "she elegant, pretty eyes, glasses, intelligent" sorával, míg Ghost egyszerűen annyit mond: "You sexy motherfucker! Damn what's the recipe? You make a nigga wanna, god damn!" - ami ráadásul nem is rímel, bár Ghost próbálja úgy elszavalni, mintha.

Nem hittem volna, hogy el tudják rontani a "Daytona 500"-et. Idióta éneklést tettek az elejére és túl rövidre vágták a befejezést - annyira rövidre, hogy mielőtt észrevennéd, már a "Motherless Child" szól. Ha megvan neked a "Daytona 500" kislemez, ki ne add a kezedből. És már úgyis tudod, hogy a "Motherless Child" nagyon jó, ezért nem is kell bemutatnom.

A "Black Jesus" minden hibájával együtt is jó dal. Nem Ghostface legjobb pillanata: U-God az, aki szétszedi a mikrofont. Még a teljesen kézenfekvő "check out the rap kingpin, the black jesus" hangmintát is kivágták innen, amit pedig igazán átvehettek volna Raekwon albumáról.

Az "After the Smoke is Clear"-t szánhatták tömegsikernek, mivel itt szerepel a Delphonics, ennek ellenére gyengének találom. Az alapja egyszerű, a háttérben hallható siránkozás pedig semmit sem tesz hozzá a szövegkörnyezethez - csak a Wu-Tang-banda tagjainak segítsége menti meg a dalt. Ugyanezt lehet elmondani a Mary J. Blige-dzsal közös "All That I Got Is You"-ról és a Force MD-s "The Soul Controller"-ről. Ez meg mi? RZA és Ghost R&B-s tehetségek seregét gyűjtötték maguk köré, de ennek nincsen helye egy Wu-lemezen. Ha éneket akarsz, hívd Blue Raspberryt, és elég egyetlen dal vele.

Mentségükre szól, hogy az album a "Marvel"-lel, Ghost és RZA nyers duettjével végződik - Ghost itt ismét alulmarad MC-társával szemben: RZA mélyebb dolgokról, az anyaméh termékeny talajában elvesző fejekről beszél, míg Ghost mondanivalója ez: "most niggaz would light the lord over this broad".

Sajnálom, eredetileg 6-ból 4-esre értékeltem ezt a lemezt, de az újbóli meghallgatás után eggyel lejjebb vittem a jegyét Ghostface gyenge teljesítménye miatt. Raekwon lemezén Rae villogott, GZA is megtette ezt a sajátján, és így tovább. A Wu-Tang-vendégek szerepléseivel tarkított számokban a többi MC tisztán felülmúlja Ghostface-t, ez pedig pontosan az ellentéte annak, amiről egy szólólemeznek szólnia kellene. A korong legjobbjait a "Wu World Order"-ön kellett volna kiadni, a többi számot pedig eldobni. Vedd meg ezt, legalább nem kell megvenned mindegyik filmzenét.