Method Man - Tical0 The Prequel





Method Man viseli "a Wu-Tang Clan leginkább zavarba ejtő MC-je" címet. Tényleg így van - jobban megérdemli, mint Ol' Dirty Bastard, Inspectah Deck és RZA együttvéve. Míg az említettek mindegyikének sikerült zene és szöveg szempontjából a kezdettől a befejezésig egységes albumokat alkotniuk, Method Man úgy maradt a Clan legkönnyebben felismerhető előadója, hogy még mindig olyan lemezek sorával rendelkezik, amik kívánnivalót hagynak maguk után. Mr. Meth kritikusai és rajongói egyaránt tudják, hogy egyedülálló rapper azóta, hogy ismertetőjellé tette a "hey, YOU, get off my cloud" mondatot a Wu-Tang Clan első korongján. Ő lett az első, aki a klánon kívül is sztár lett, ennek jogosságát pedig olyan dalok bizonyítják, mint a "Bring the Pain", a "You're All I Need" vagy a "Judgement Day". Ez az, amiért Method Man zavarba ejtő: nagyszerű dalokat ír, ővé az egyik legjobb hang a hip-hopon belül, bármilyen stílusban és sebességgel tud szövegelni és mégis a legjobb esetben is csak középszintű lemezeket ad ki. Az ütemek nem érik el a célt, a dalokkal kapcsolatos elképzelések nem nyilvánulnak meg megfelelően, vagy Meth kisérletező irányban indul el és elfelejt magával vinni minket. Redman és ő természetes és szórakoztató kettőst alkotnak, a Wu-rajongók pedig titokban sajnálhatják, miért inkább a "How High" miatt ismert, nem pedig saját dolgai okán.

Ami folyamatosan jellemzi pályafutását, az a következő: ritkán és hosszú idő múlva ad ki lemezt, továbbá mindegyiket megelőzi az "ezúttal jóváteszi"-várakozás. Mindeddig egyetlen kiadványa sem múlta felül első lemezét, bár mindegyik hivatkozik rá a hasonló címválasztás által. A "Tical 0" a harmadik albuma, hat éve az első megjelenése és tíz évvel követi a debütáló lemezt. Míg a "Tical 2000" azt üzente, hogy az MC megelőzte korát és nem váltotta be az ehhez fűzött reményeket, a "Tical 0" ennek ellenkezőjével próbálkozik. Ezúttal az eredeti - még az 1994-esnél is korábbi - formájában juthatnánk hozzá Method Manhez. Method Man még mindig zavarba ejtő. Ezzel még magasabbra emeli a reményeket régóta várt (és sok késést elszenvedett) lemezével kapcsolatban. Ha ez az, amit Meth legeredetibb formájának nevezhetünk, jobbnak kéne lennie bármelyik eddigi munkájánál. A Wu-Tang Clan és a hip-hop rajongóinak tömör extázisban kéne részesülniük.

Balszerencsénkre, az új elképzelés (a kor megelőzi Method Mant) semmivel sem működik jobban, mint az előző (Method Man megelőzi korát). Az első gond: Method Man úgy hangzik, mintha vendég lenne a saját lemezén. Egy rakás Wu-vendégszereplés esetén ez érthető lenne, de a klántagok ritkán jelennek meg. Ehelyett nagynevű sztárok zsúfolódnak a lemezre: Missy Elliott ("Say What"), Busta Rhymes ("What's Happenin'"), Redman és Snoop Dogg ("We Some Dogs"), Ludacris ("Rodeo"), olyannyira, hogy mikor meghalljuk Ghostface-t az "Afterparty"-n, úgy érezzük, mintha ő is csak egy vendégszereplő lenne, nem pedig magától értetődő, Wu-stílusú duettet hallanánk. Emellett Streetlife is színrelép néhány számban (ha a srác valaha is kitör Meth árnyékából, az csoda lesz), egyszer feltűnik Raekwon és egy kevés ízelítő RZA-ból a bevezetőben. Azt hihetné az ember, hogy ha ez Meth eredeti, legnyersebb megjelenési formája, akkor sokkal inkább Wu-szerűen kéne szólnia, mint évek óta - ezért meglepő, hogy még sosem tért el ennél jobban a Wu-hangzástól. Ugyanez elmondható a nagy neveket felsorakoztató dalokról - Meth-szólóként nem lennének jók, de így kiválóan működnek. A valódi probléma az, hogy mikor Methnek ritkán alkalma adódik egyedül lépni a reflektorfénybe, elrontja. A "Who Ya Rollin Wit" alatt hallható Jellyroll legrosszabb üteme, egy gyengén énekelt refrén és olyan rímek, amik nem méltóak M-E-T-H-O-D tehetségéhez:

"Man, I'm in the house like foreclosures
Talk sober, until some doggy falls over
New York soldiers, be at ease, fall back
Meth forever, I'm the New Era like ball caps
Kid, whenever, whoever, whereever y'all want it at
Y'all can have it, the problem and answer, I'm all that
While we at it, let's tighten up our grips around that cabbage
Silly rabbit, how many kids done tricked you out your karat
The product of a bad package, like Bishop Don Juan it's Magic
How I break 'em like a bad habit"

Amit Meth itt hoz, az nem az okos szöveg-elképzelés iskolapéldája, nem is magával ragadó aláfestő szöveg, még csak nem is vicces. Szinte úgy tűnik, hogy Meth csak akkor pörög fel, amikor van mellette egy másik MC: akár ő szerepel másnál, akár valaki nála. A jellegzetes beszívott rappelés még mindig hatásos, de mostanra megkopottnak hangzik. Talán a hollywoody és MTV-s filmezéssel töltött évek lecsiszolták a nyers széleket. Itt nincs semmi "I came to bring the pain, hardcore from the brain, let's go inside my astral plane", meg sem közelíti. Bármi is volt benne, már elvesztette.

Az a tény, hogy a véleményező személyesen csalódottnek érzi magát Method Man rapperi és előadói fejlődését illetően, nem befolyásolja azt a másik tényt, hogy a lemez összességében egész elviselhető, talán jobban is, mint a legutóbbi, hat évvel ezelőtti korong. Míg a "Tical 2000" hihetetlen magasságokból kibírhatatlan mélységekbe rántotta a hallgatót, a "Tical 0" következetesen átlagos marad a számos vendégnek, továbbá No ID, Rockwilder és Yogi ütemeinek köszönhetően. Látszik RZA erős jelenlétének hiánya, de amint ez a lemez is bizonyítja, az "Iron Flag" óta Meth kezd eltávolodni a Clantől. A "Tical 0" nem változtatott semmin azon túl, hogy emlékezteti az embereket: Method Man a Wu-Tang legjobb MC-je, de még mindig nem adott ki a címéhez méltó szólólemezt.