DMC – új célok, új tervek, új album

Amíg Fred Durst más csapatokat segít, és azon munkálkodik, hogy megtalálja Wes Borland gitáros utódját, addig a Limp Bizkit turntableistája, DJ Lethal a depresszióval küszködő Run DMC tag, Darryl "DMC" McDaniels szólóalbumán segédkezik.

És DMC-nek nem is kellett kérnie, mert ki ne szeretne együtt dolgozni a hip-hop egyik legendás alakjával: amint felröppent a hír, hogy önálló albumot szeretne, a Bizkit DJ-je máris megkereste őt egy demóval, és arra kérte, adjon neki egy lehetőséget.

„Mindig az járt a fejemben, hogy fogom a fegyverem, és… Most mondhatnám, hogy csak viccelődtem, de azok a gondolatok akkor is megszülettek.” – mondja DMC

„Átmentem hozzá, megmutatott egy pár számot, tiszta őrület volt. Azok a trackek, amelyeket játszott, annyira tökéletesen illettek azokhoz, amelyeket én már megírtam, hogy hármat mindjárt el is kértem tőle. Csodálatosak!”

Biztosan így van, de senki ne számítson azokra a durva, politikus, önromboló és erőszakos dalokra, amelyek helyenként a Run DMC és a Limp Bizkit számaira jellemzők, inkább klasszikus rockra, hiszen DMC rengeteg Neil Young-ot, Crosby, Stills, Nash & Young-ot, Rolling Stones és Pink Floyd-ot hallgat manapság, és ezen csapatok dalaiból kitépett foszlányokból több meg is jelenik majd a jelenleg Homicidal, Suicidal & Political munkacímen készülő albumon, sőt, még az is lehetséges, hogy a rapper valódi muzsikusokat kér fel a munkára.

„Nem hiszem, hogy nagyon hangoztatni fogom rajta, hogy én vagyok a rock királya, vagy hogy én vagyok a legjobb rapper és a Run DMC a legnagyobb. Azt már számtalanszor megtettem, és nekem sokkal fontosabb mondanivalóm is van. Amiket mostanában írok, inkább hasonlítanak John Lennon vagy Bob Dylan műveihez.”

Példaként mindjárt a Beatles klasszikus Come Together-jét hozza fel, amelyet DJ Lethal segítségével teljesen átdolgozott. „A háttérben megy az a szám, és arra rappelek, tudod, olyan ’ne öld meg a bálnákat’ dolgokat. Szerintem a környezetvédők boldogok lesznek tőle. – nevet – A lemez nagy részén a környezetvédelemmel és a békével foglalkozok, hogy ne öldököljünk. Ne hergeljük egymást, és csak jöjjünk össze.”

A másik Lethal kollaboráció a dal, amelynek What’s wrong a címe, és amelyben Napoleon az Outlawz-ból is rappel.

„Arról van szó, hogy a gyerekek borzalmas dolgokat csinálnak, gyilkolnak, fegyvert visznek az iskolába, ecstasy-t szednek. A lemez címe is eredetileg „What's Wrong With These Kids Today?” lett volna, de nem akartam ismételni magam, úgyhogy ez változott. Tudod, minden kornak megvannak a maga problémái, az én generációm is csinált rázós dolgokat, szex, drogok, ilyesmik. A dalban én vagyok az idős fickó, aki már másképp látja az egész szituációt, Napoleon meg a kölyök, és kettőnk párbeszéde alkotja a számot.”

Az utolsó nóta, amelyet Lethallal készít, a Negative and Positive (My Life), egyértelműen DMC saját élményeit dolgozza fel, a depresszió elleni csatáját, amely a legutóbbi Run DMC album, a Crown Royal óta csak súlyosbodott.

„Ez egy igazán őszinte, személyes dal arról, miként küzdök az alkohol, a drogok és az öngyilkos gondolatok ellen. Néha szívesen fognám a fegyvert, és ölnék. Mindenkinek vannak pillanatok az életében, amikor valami elromlik, legyen ez akár a munkahelyen, odahaza, és ilyenkor csak fogná azt a pisztolyt, és szétlőné a mocskos főnök fejét. Volt olyan, hogy komolyan megfordult a fejemben, hogy megteszem. Azután rájöttem, hogy dehogyis akarnék én bántani másokat. Inkább a saját fejemhez emeltem a fegyvert. Utána meg arra gondoltam, hogy ugyan, inkább a halálba iszom magam.”

Bár Run és Jam Master Jay igyekeztek elviccelni a dolgot, és a lehető legkomolyabban kiálltak mellette, DMC nem hiszi, hogy igazából felfogták, mennyire közel állt a szakadékhoz.

„Sokszor vicceltem Run-nal, azt mondtam, lelövöm őket a francba, utána meg végzek magammal is, mire ő nevetett, ’D, ne nyírj ki haver, öt gyerekem van, és szeretnek engem, nem vagyok kész arra, hogy elmenjek.’ Naná, hogy vicceltem, de azért tényleg voltak hülye perceim."

Hogy honnan jött ez a rengeteg düh? Valószínűleg az is nagyban rájátszott, hogy a Crown Royal albumból ugyan kivette a részét, DMC azonban jóval innovatívabb zenét szeretett volna, még sarkosabb rapet, ám a két másik hip-hop mester a nyolcvanas évek klasszikus Raising Hell-je felé vitte a felvételeket.

„Azt mondták, ’oh D, már nem rímelsz, elment a hangod, senki sem szereti, amiről írsz’, csak azért, mert azt akartam, hogy fejlődjünk valahová, és arról írtam, ami foglalkoztatott, a saját tapasztalataimat raktam a szövegekbe. Nem akarok többé arról rappelni, hogy az autómmal kocsikázok. Nem fogok arról dumálni, amit nem csinálok.”

És éppen abban az időben, amikor összezavarodott volt és kiábrándult, megtudta, hogy adoptálták, ez végképp elindította őt lefelé a lejtőn.

„A könyvemen dolgoztam (King of Rock), amikor felhívtam az anyámat, hogy megkérdezzem, hol születtem és pontosan mikor, amikor éreztem, hogy mellébeszél. Később visszahívtak, és megkérdezték, hogy hát nem emlékszem, hogy adoptáltak? Állítólag öt éves koromban megmondták, de én nem emlékszem ilyesmire. Hát milyen meglepetések várnak még rám?”

Szerencsére a dalszerzés nagyon jó terápiának bizonyult. Hónapok alatt több mint 100 részletet hozott össze, ezekből 11 dal lett, ám még legalább kettőt el akar készíteni, mielőtt az albumot megjelentetné.

Idén szeretne szólóban turnézni, népszerűsíteni a lemezt, de a Run DMC-vel is útra kel majd. Közben megpróbálja megtalálni az igazi szüleit, és azt tervezi, hogy gyermekek adoptálásával foglalkozó ügynökségek szóvivője lesz.

„Minden, ami történt adott valamit, amiért érdemes élnem. Nem lehetek öngyilkos. Nézd, az én életem egy misztikum, és ha meghalok, sohasem fogom megtudni az igazat.”

2002. január 4.