X-ecutioners: a scratch-ből épített vár

Dolgoztak már Xzibittel, Everlasttal, Inspectah Deck-kel és a kései Big Pun-nal, de a legjobb fogásuk mégis csak a Linkin Parkos Mike Shinoda rapperrel és Mr Hahn lemezpörgetővel való kollaborálás volt az It’s goin’ down-ban, amely első albumuk, a Built From Scratch nyitó kislemezeként komoly tábort nyert meg a három DJ számára.

Az erőteljes ütemek, fémesen szóló gitár, kiegészülve a négy DJ, Rob Swift, Roc Raida, Mista Sinista és Total Eclipse, valamint a Linkin Parkos Hahn scratchelésével, és Shinoda rappelésével kolosszális számot eredményezett, ám a részek egyenként közel sem annyira ütősek, mint így, összemosva, amikor egyes kritikusok már a Run DMC és az Aerosmith korszakindító produkciójához hasonlítják őket. Kiváló marketing fogásra is vall, hogy az X-ecutioners nem egy mainstream megnyilvánulásban gondolkodott, hanem első körben mindjárt a Linkin Park kreatív agyait keresték fel.

„Épp akkor adták ki az első albumukat, és azért harcoltak, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak. – mondja Rob Swift, amikor a Phat Beats lemezboltban, New York West Village-ében kérdezzük. – Hallottuk a lemezt, és minden egyes szám bejött róla. Épp azt a fajta energiát kapták el, amit mi is szerettünk volna belegyúrni a dalainkba, innét jött az ötlet, hogy megkeressük őket.”

Bár az első pillanattól fogva rajongtak az ötletért, mégsem ment egyszerűen a munka, a rockerek ugyanis kegyetlen időbeosztással turnézták végig a világot, és gyakran képtelenség volt hozzájuk igazítani a stúdióidőket. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnt, hogy DAT-okra rögzített anyagukat oda-vissza küldözgették egymásnak, és mindannyian hozzáadták a saját dolgaikat. Jónéhány kört tett meg a dal, mire az egész társaság elégedett volt a végeredménnyel.

„A végén úgy hangzott, mintha az egész procedúrát együtt csináltuk volna végig. – mondja lelkesen Swift. – Szerintem így kell ennek működnie, ha jó zenészek jönnek össze, nem kell minden egyes lépésnél jelen lenned, hogy a végére az jöjjön ki, amit akartál.”

A két csapat nem csak a zenéről cserélt eszmét, így lassan a személyiségükben is felcsillantak a hasonló vonások, a humoruk, érdeklődési körük, kreatív vízióik mind mind segítették őket abban, hogy barátokká váljanak. A Linkin Park meghívta a DJ-ket a múlt évi MTV Video Music Awardsra, majd novemberben közös turnéra hívta a turntable-varázslókat.

„Olyan helyeken játszottunk, mint Iowa vagy Utah, városokban, amelyekről sohasem gondoltuk volna, hogy valaha is eljutunk mint DJ-k. Sok ezer ember előtt léptünk fel, akik ezelőtt még az életben nem hallottak olyan zenét, amit mi csinálunk, és szerintem ez nagyon sokat segített abban, hogy egy szélesebb hallgatósághoz jussunk el.”

Tavaly decemberben az X-ecutioners arra kérte Hahn-t, hogy ő rendezze első videóklipjüket, az It’s goin’ down-t. Los Angelesben, egy filmstúdióban dolgoztak, még a Static-X –es Wayne Static-ot is előkerítették. A klipben a Linkin Park egy klubban játszik, míg a DJ-k a környéken lógnak, de amikor meghallják a muzsikát, berohannak és jammelni kezdenek a meglepődött zenészekkel.

„Mike (Shinoda) nem foglalkozik velünk, de amint scratchelni kezdünk látja, hogy mi is tehetségesek vagyunk, és ahogyan a lemezjátszókat kezeljük, csak hozzáad a dalban rejlő energiához. Tulajdonképpen egyetlen mélyebb gondolat van a klip mögött, ez pedig az, ahogyan a DJ-k és a rock között felépül egy képzeletbeli híd. A legtöbb videóban előjönnek a bikinis lányok és az autók, de ezzel mi csak magunkat akartuk adni. Ahogyan ebben a klipben szerepelünk, úgy láthatsz bennünket bármelyik nap.”

Most, hogy az X-ecutioners saját albuma, a Built From Scratch megjelent, a Linkin Park pedig stúdióban dolgozik, mintha megszűnt volna a kapcsolat közöttük, pedig nem így van.

„Épp most dolgozunk egy számon, ami a következő nagylemezükön lesz rajta, talán mint intro, vagy ilyesmi. Csak most kezdtük, de készülget. Reméljük, megint turnézni fogunk velük és más dolgokat is összehozunk, mert mostmár jó haverok vagyunk.”

2002. április 22.